Pétert ezerkilencszázötvenöt október tizedikén visszavették a pártba. Kolozs Tibor adta át a párttagsági könyvét. Az átadásnál ott volt Sára is, és utána Kolozs szobájában ültek le, feketekávé mellett beszélgettek. Péter nagyon jól látta, hogy az idős férfi csak tetteti a vidámságot, de nem faggatta, mi bántja, örült, hogy saját dolgai, ha lassan is, de rendeződnek. Kolozs megkérdezte, Sára miért nem kérte párttagságának rendezését. Érti ő, mondta, hogy meg van sértődve, de jegyezze már meg, a pártra nem lehet haragudni, és ez a sértődés nem méltó hozzá. Kinek használ vele? Senkinek. Olyan napokat élnek, amikor minden becsületes kommunistára szüksége van a pártnak. Addig beszélt, hogy végül is Sára kiment a titkárnőhöz, megírta a néhány soros levelet, és átadta Kolozsnak. Később átjött Föl
