Hová kapaszkodnak?
A kráterek világába fel, fel. A magasban kétszáz halott kráter várja őket. És a kétszázegyedik, amelyik él, és ontja a kénes füstöt.
A kétszázegyedik tavaly is kitört, és egyszerre két hegyi falut fenyegetett, Fornazzót és Sant’Alfiót. Csak előttük torpant meg, kétszáz méternyire a szélső házaktól.
De még nem vagyunk ott.
Nicolosi után a szelíd fákat komoly, komor társak váltják fel, a tölgyek, a bükkök. Majd újabb övezet következik: a rosszkedvű cserjék. A macchiabokroknak itt az Etnán saját nevük van: astragalus aetnensis. Itt már olyan alacsony a fű, mintha egy kopott, vékony szőnyeggel takarták volna le a hegyet. Moly is kirágta már az olcsó, zöld szőnyeget. De még ebben a napszítta fűben is zamat és erő lehet, mert birkák harapdálják szorgalmas igyekezettel. Min
