Smuel erős és energikus ember volt, és olyan régóta állt már mellettem. Most egy pillanat alatt elveszítettem ezt a biztonságot. Túl gyorsan történt. Nem álltam készen. Smuel hatvanhárom éves volt, amikor meghalt, én pedig épp betöltöttem a hatvanegyet, bár hivatalosan még mindig csak ötvenöt voltam. Amióta meg kellett hamisítanom az irataimat, hogy kijussak Buchenwaldból, még nem találtam alkalmas időpontot arra, hogy a dolgot egyenesbe hozzam.
Smuel halála sokkal jobban letaglózott, mint hittem. Mintha végre átszakadt volna bennem egy gát. A könnyek, amelyeket oly sok éven át nem sírtam el, most kibuktak. Végre feltört belőlem mindaz a bánat, amit Auschwitz–Birkenau óta magamba fojtottam, és ezt tetézte a Smuel elvesztése miatt érzett gyötrelem.
Szörnyen védtelen voltam. Szörnyen magán
