Pedig amikor elkezdtem közönség előtt beszélni – például általános iskolákban –, eleinte fogalmam sem volt, hogyan fogjak hozzá. Általános iskolások! Hogy beszéljek én kisgyerekeknek a holokausztról, amikor a sajátjaimnak is csak hosszú idő elteltével tudtam elmondani: felnőttek, mire beszélni tudtunk. Judithtal sokat gondolkoztunk, milyen szavakat használjak, milyen keretbe illesszem a történetet, hogy az üzenet világos legyen, de ne mondjak semmi ijesztőt, nehogy a kicsiknek rémálmai legyenek.
Nem volt könnyű. Minden egyes alkalom olyan emlékeket hozott vissza, amelyeket a lényem egy része inkább elfelejteni szeretett volna. Minden egyes alkalommal fejest ugrottam az ismeretlenbe. Nem tudhattam előre, milyen gondolatok törnek majd rám. Az egyik legelső alkalommal az unokáim iskolájába l
