Maren
– Ó, szívem, hagyd abba a sírást, még a végén elpattan egy ered – mondja Devney a hátamat simogatva.
– Csak annyira hülye vagyok. Nem tudom, mi a fenét gondoltam. Most már nemcsak apámat fogom összetörni, de magamat is teljesen beégettem.
Folyamatosan adogatja nekem a zsepiket, és körkörösen masszírozza a hátamat.
– Meg fog oldódni, Mare. Tudom, hogy most nehéz, de biztos vagyok benne, hogy minden rendben lesz.
Nem úgy érzem. Pusztulást érzek. Tudom, hogy valószínűleg nem ennyire szörnyű a helyzet, de akkor sem bírok másra gondolni, mint hogy mennyire csalódott lesz az apám.
Minden másnál jobban vágyom rá, hogy megadhassam neki ezt az egyetlen boldog pillanatot, mielőtt meghal.
Hátrahanyatlom, holtfáradtnak és üresnek érzem magam.
– Gondolom, hogy megoldódik, de akkor sem mon
