Oliver
Elintéztük az engedélyt, és kiválasztottuk a karikagyűrűket, amik pár napon belül el is készülnek.
Na, persze kész seggfejnek tűnhettem, amiért nem vettem neki korábban eljegyzési gyűrűt – ami nem csoda, tekintve, hogy igazából nem is vagyunk eljegyezve, de próbálja ezt az ember Mrs. Villafane fiának elmagyarázni. Őszintén reméltem, hogy a városon kívül ebédelünk, miután ma már épp elég emberrel futottunk össze, de a húgom ragaszkodott hozzá, hogy ő is találkozhasson Marennel, így aztán mindannyian itt ülünk Jennie vendéglőjében.
– Köszönöm a mai napot – szólal meg Maren, amint leültünk.
– Ugyan, semmiség.
A füle mögé igazgatja a haját.
– Azt nem mondanám. Szép kis leckét kaptál nőkből meg gyémántokból.
– Ne is mondd, nem akarok rá emlékezni.
– Hordhatom a korábbi gyűrűmet…
