ABBY
Az ősz korán és gyorsan érkezik. A nyár édes illata szinte egyetlen éjszaka alatt eltűnik, és arra ébredek, hogy harapható a hűvös levegő és szél kergeti a nedves faleveleket az utcán. Előkerülnek a pufidzsekik és a szőrmesapkák, a gyerekosztályon a dekoráció az őszi fesztivál barna és sárga színeiben pompázik, sőt itt-ott már a karácsony vörös és zöld színei is megjelennek.
Három hete, hogy Tommy Sullivan már nem a testőröm. Különös, hogy így gondolok rá – hogy a jelenléte hiányával mérem az időt, de nem tehetek róla.
Amíg itt volt, Tommy Sullivan elvonta a figyelmemet, de különös módon most, hogy már nincs itt, még inkább elvonja.
Néha azon kapom magam, hogy elképzelem őt. A mosolyát, mélyről jövő nevetését, szépen formált kezét. Néha az ágyban fekve elképzelem, hogy ott fekszik
