TOMMY
Nem volt valami remek ötlet Abbyt felkeresni a kórházban. Most olyan vagyok, mint egy drogos, aki egy ideig jól volt, aztán egy éjszaka megzuhan, és a vérem egy hete újabb adagért üvölt.
Nem is lenne olyan nehéz, ha Abby még mindig ne kívánna engem. De kíván, ebben biztos vagyok. Ahogy rám nézett, ahogy pihegve levegőt vett, ahogy megremegett a hangja… Jézusom, éreztem, hogy a vágy csak úgy árad belőle – olyan édesen, mint amilyen édes almaillata van a bőrének.
Erőltethetném a dolgot, ebben biztos vagyok. Elmehetnék a lakására, besétálhatnék hozzá és bezárhatnám magam mögött az ajtót. Megcsókolhatnám, betehetném a szájába – betehetném neki bárhová –, és ő hagyná.
Vagy elvihetném magamhoz, fogva tarthatnám, az ágyhoz kötözhetném, rávehetném, hogy beszéljen, hogy mondjon el mindent
