37
December 13.
Metsző szél fújt nyugat felől, miközben Marquis doktorral nekifeszültünk az útnak lefelé a Platón. A fák ágai csikorogtak, egy kuvik röpködött, majdnem bukfencezve a fejünk felett, és egy cédruscsonttollú úgy csiripelt, mint egy őrült szerzetes… Marquis doktor hasonlóképpen, még futás közben is.
– Én nem… nem gondolnám, hogy szükséges lenne… bárki mást is magunkkal vinni, mit gondol? Ez családi ügy meg minden. Biztosra veszem, hogy én majd… szót értek velük, Landor úr… és ha így lesz, senkinek sem esik baja…
Hagytam, hadd folytassa. Tudtam, leginkább attól tart, hogy odarendelem Hitchcockot meg egy egész csapatnyi erősítést, de miután megvolt az okom rá, hogy bizalmasan rendezzem el az ügyet, visszafogtam magam. Vagyis egészen addig, amíg két fiatal kadét hosszú lépések
