Ian
Órák óta az irodámban ültem, egy mappa tartalmát bámulva. Úgy tettem, mintha oda tudnék figyelni az ügy részleteire, amely egy hét múlva kerül majd a bíróság elé, pedig csak idegesen fészkelődtem a székemben, s azt hittem, mentem megőrülök.
Egy hülye pina miatt már két napja nem tudtam szabadulni az érzéstől. Rabságban tartott, pedig semmi közöm nem volt hozzá. Semmi. Csak simán meg akartam dugni, egy szimpla felszedés lett volna a bárban.
De amint lehunytam a szemem, csak őt láttam magam előtt. A csodás arcát, amitől teljesen kiborultam. Mintha valami olyasmibe léptem volna, amitől nem tudok szabadulni.
A pénztárcája lyukat égetett a zakómba, és nem azért, mert el akartam költeni azt a tizenöt dollárt, amivel így gazdagabb lettem.
El fogom vinni neki a karkötővel együtt, csak hog
