Ian
Hozzám hajolt, én még közelebb húztam magamhoz.
Elcsodálkoztam, hogy mennyire jó érzés.
Hogyhogy nem viszolyogtam?
Hogyhogy nem akartam eltolni magamtól?
Hogy lehet, hogy még ennél is többet akartam?
Hogy lehet, hogy tetszett, amikor még közelebb bújt hozzám?
Nem szoktam ilyet csinálni.
Soha.
Nem is akartam.
De akkor, ott, semmi másra nem vágytam.
Ez volt az az esély, amit érdemes megragadni. Érdemes megpróbálni.
Csak egy vacsora.
Lófaszt!
Mindketten tudtuk, hogy többről van szó. Ő is, hiszen éreztem, hogy remeg, teljesen kivolt, mintha titkolna előlem valamit.
Teljesen kivoltam én is, hogy talán valami komolyabb az egész, és én mégis akarom.
Tudtam, hogy van valami. Kétség sem férhetett hozzá, hogy bajban van.
Olyan szorosan fogtam, ahogy csak tudtam, miközben átvágtu
