BOWEN
Arra ébredtem, hogy állok az ágy mellett. Nem úgy aludtam el, és nem voltam alvajáró, de Clyde mennydörgő ugatása az éjszaka közepén elég volt, hogy verekedésre készen felpattanjak, holott még magamhoz sem tértem.
– Mi a fasz van? – sziszegtem, és reméltem, hogy a pulzusom csillapodik, mielőtt agyvérzést kapok. Megdörzsöltem az államat, aztán megdermedtem, amikor kopogtak a bejárati ajtón, mire Clyde folytatta az őrjöngést a nappaliban.
Miután felkaptam a telefont az éjjeliszekrényről, megnéztem, hány óra. Hajnali fél három volt, de nem ezért állt meg majdnem a szívverésem.
Öt nem fogadott hívásom volt Remitől.
Jézusom! Kómába eshettem, ha nem hallottam. Nem törődtem azzal, ki kopoghat, azonnal visszahívtam Remit.
– Na végre! – üdvözölt.
– Mi az? Minden rendben?
– Lesz olyan
