Sophie alig kapott levegőt.
Benedict közelebb hajolt hozzá.
– De már melegítették a vizet.
– Valóban?
Benedict bólintott.
– Pár perc, és töltik is a kádat.
Sophie az ajtó felé pillantott.
– Mindjárt hét óra.
– Lehet, de éjfélig tarthatlak magamnál.
– Benedict!
A férfi magához vonta.
– Tudom, hogy maradni akarsz.
– Sosem mondtam ilyet.
– Nem is kell. Ha tényleg nagyon ellenedre lenne a gondolat, csak azt mondanád, hogy: „Benediiiiiiict!”
Sophie önkéntelenül elmosolyodott, olyan jól utánozta a hangját.
Benedict ajka ördögi mosolyra húzódott.
– Vagy tévedek? – Sophie nem nézett rá. – Szerintem nem tévedek – mormolta. A lépcső felé intett. – Gyere velem!
És Sophie vele ment.
Legnagyobb csodálkozására Benedict kiment, míg ő levetkőzött a fürdéshez. Nem vett levegőt, míg lehúzt
