HELENA
A záróműsor estéjén nem tértem magamhoz az ámulatból, hogyan keveredhettem ide, ebbe az impozáns környezetbe, ráadásul ilyen nevek társaságában. Vagyis tudtam: mi voltunk Ririvel a töltelékműsorszám, akiknek a fellépése alatt lehetett egy kicsit szusszanni, felfrissülni a büfében és felkészülni a következő nagy névre.
A nézőtér szélén álltam, kiöltözve, feszengve és remegve vártam, mikor kerülünk sorra. Az Isaac Stern terem kétezer-nyolcszáz férőhelyes volt. Délelőtt, amikor kinéztem az üres székekre, már akkor tudtam, hogy baj lesz. Viszont ilyen erős remegésre nem számítottam. A kezem jéghideg volt, a tenyerem nyirkos, és egyre inkább azt éreztem, hogy nincs bent elég levegő.
Egy férfi felkonferálta az első dalt. Az elképesztően tehetséges Loren Allred lépett a színpadra tűzpir
