Mivel túl korán indult ahhoz, hogy a reklámhordozók felszállhassanak, Eve a közlekedési dugók és dudaszó viszonylagos csendjében vezetett. Lehúzta az ablakokat, mert a nap langyosan virradt.
A mozgóárusok már eddig is élénk forgalmat bonyolítottak a munkába igyekvő gyalogosok által elfogyasztott kávéval. A légikocsik még több embert szállítottak – munkába vagy munkából –, ahogy a maxibuszok is, amelyek mintha csak vánszorogni tudtak volna.
A csemegeboltok és pékségek nyitva voltak. Bagel és péksütemények illatát érezte a mozgóárusok hamis tojásos szendvicsei mellett.
Megpillantott néhány kutyasétáltatót, egy kocogót, aki a sarkon a lámpára várva helyben futott, egy öltönyös fickót, aki airboardon ült. És a nőt, aki a ’linkjére szegezte a szemét, és akit az öltönyös elkaszált volna, amik
