Eve ismét végigsétált a fehér alagúton, ezúttal Peabodyval, aki egy elviteles dobozt tartott a kezében.
– Meg kell mondanom, nem tudom, hogy tud valaki enni egy olyan szobában, ahol holttestek hevernek a boncasztalokon meg a fiókokban.
Eve rápillantott.
– Szoktál enni a közös helyiségben?
– Nos, igen, de…
– A munka az munka. Nem látod a holttesteket, amikor eszel, de értük dolgozol.
Kinyitotta az ajtókat, és ott állt Morris, Anna Hobe fölé hajolva.
– A mondás szerint a korán kelő madár elkapja a férget – kezdte Morris.
– Gondolom, ez azt jelenti, hogy a madár gyilkossággal kezdi a napot – fejezte be Eve, és megnevettette a férfit.
– Azt hiszem, igen. Az övé véget ért, mielőtt ez a mostani elkezdődött volna, mint tudod.
– Hoztunk neked reggelit. – Peabody széles kört tett az aszta
