Eve arra a következtetésre jutott, hogy a szenátor nővére megolajozta a gépezetet, mivel csak három munkatárson kellett átverekednie magát, hogy elérje.
Bár bizonyos kérdésekben kitérőbbnek, kevésbé meggyőzőnek bizonyult, a kanyargós beszélgetés megerősítette mindazt, amit a testvérei állítottak. Fényes gyermekkoráról beszélt, zajos családi vacsorákról, arról, hogy rajtakapta a szüleit csókolózás közben a konyhában, arról, hogy az anyja visított, majd nevetett, amikor öreg kopójuknak, Cecilnek sikerült egy egész sült sonkát lerángatnia a konyhapultról.
– A házunk mindig nyitva állt a barátok és a család előtt. Ez volt a központ – tette hozzá. – Ő volt a központ. Mindig ott volt. Apámat a munkája néha megakadályozta abban, hogy ott legyen, de tudtuk, ha hozzá nem mehetünk, anyánkhoz igen.
