Dalma
Ajaj! Azt hiszem, túlteljesítettem a napi tervet. Még ki sem csomagoltam, és máris egy eszeveszett tengerparti smároláson vagyok túl. Janka büszke lenne rám. Vigyorogtam, miközben gyors léptekkel visszafelé igyekeztem az apartmanomba. Nagy ívben elkerültem a recepciót, nem akartam senkivel összefutni. Uh, ez durva volt! Az milyen már, hogy úgy csókolóztunk, mint a tinik?! Egy szó nélkül nekem esett, én meg hagytam. Beszarás.
A fürdőszobai tükörben dumáltam magammal. Felváltva pörgött a párbeszéd a „majdkicsattanokazörömtől” és a „debasszusmegcsaltamrolfot” állapot között. Most az első állt nyerésre. Ki a franc tudja meg? Egyáltalán: bűn ez? A vigyort viszont nem tudta semmilyen észérv letörölni az arcomról, szóval arra jutottam, hogy most bizony elengedem magam. Itt leszek tíz napi
