Dénes
Donát telefonhívása váratlanul ért. Nem volt különösebb tervem az estére, de kedvem sem volt kimozdulni a házból. Az volt a szerencse, hogy nagyjából tízpercnyi autóútra lakom a megadott címtől. Nem akartam melegítőben menni, ezért magamra kaptam egy farmert. Ismerem ezt a környéket, nézegettem telkeket itt, még amikor Kata volt a feleségem, erre a házra viszont nem emlékeztem.
Becsengettem. Nem volt hangulatom vadidegenekkel beszélgetni, de elég kétségbeesett volt a hangja Donátnak. A kaputelefonon egy kedves hang invitált be. Zsebre dugott kézzel álltam az ajtó előtt, és bosszankodtam, hogy nem nyitották ki azonnal, pedig marha hideg volt az este. Mi tart ennyi ideig? Ám ekkor kinyílt a bejárat, és legnagyobb döbbenetemre Dalmával találtam szembe magam.
– Hát te? – Még köszönni
