Utószó
Életenergia – ezt köszönöm a sorsnak, mert ebből nekem bőven mért. Van más is, például a kilók, amikből nekem szintén bőven jutott, ám annak kevésbé örülök… és a humor, aminek adagolásánál ugyancsak nem volt fukar velem a sors. Szóval megvan a balansz, mindig megvan. Az írásaimban is erre törekszem, hogy tudjam tartani az egyensúlyt. Hiába csúsznak be a nehéz témák a romantikus sorok közé, igyekszem arra összpontosítani, ami igazán fontos: a szeretetre. Az a sok szeretet, amit tőletek kapok, kedves olvasóim, mindig túllendít a fáradtságon és erőt ad. Köszönet az üzenetekért, amikkel írásra ösztönöztök.
Az általam utolsónak vélt simítások alatt az időmet a Kumánia Hotelben tölthettem Kisújszálláson, amit köszönök Zámbori Petinek. A szerkesztőm, Kalocsai Judit biztosan szívesen viss
