13.
Két nap múlva Forgács ezredes magához hívatta Sziklai őrnagyot.
– Ülj le! – mutatott az íróasztala előtt álló székre. Sziklai leült, és várakozva nézett az ezredesre.
– Parancsolj, ezredes úr!
– A főkapitány… – látszott rajta, hogy olyasmit kell mondania, ami nem egyezik meggyőződésével, de feltétlen tovább kell adnia. – Szóval, a főkapitány aggódik. Nem érti, hogy miért nem értünk el kézzelfogható eredményt. A miniszter is eredményesebb munkára számított a régi szakemberektől.
– Számítani mindig lehet valamire, de hát mi nem vagyunk varázslók. – Cigarettára gyújtott, közelebb húzta az üveg hamutartót. – Szerintem legenda, de az öregek gyakran mesélték, hogy volt a bűnügyi rendőrségen egy ezredes, aki a felszabadulás előtt is rendőrtiszt volt, és olyan zseniális képességgel rendel
