EGY ÉV TELT EL
Rory
Kicsi kéz fogja meg a kezemet, a tömeg felé húz; apró lábán piros Dorothy-cipő.
– Kééhééééreek. Azt mondtad, öt perc. Már vagy ezer perc eltelt!
– Alig két perc telt el – nevetek, és leengedem fényképezőgépemet.
Tanácstalanul nézek modelljeimre, a fiatal jegyes párra, és bocsánatkérően vállat vonok. Nem haragszanak rám. Talán azért, mert nem fizetnek.
Amikor hivatalosan is kiléptem a Blue Hill lemezcégtől, megfogadtam, hogy akármi lesz, minden hónapban legalább egy fotózást pro bono fogok csinálni. Mondhatni ihletet merítek belőle. A múlt hónapban Dublin északi részén voltam, bizonyos Joselyn O’Leary századik születésnapi partiján. Elmentem hozzá az öregek otthonába és lefényképeztem, ahogy új szerelmével, a nála tizenöt évvel fiatalabb, nyolcvanöt éves zsenge Fin
