21.
Húsvét óta eseménytelenül peregnek a napok. Észrevétlenül fordult tavaszból nyárba az idő.
A Farkas utcában már nyílnak a hársak. Üres a város. Csend van. Nyár, meleg. Virágzó hárs mézédes, langyos illata száll Kolozsvár fölött…
Kiürültek az iskolák, az internátusok, az egyetemi diákság is szabadságra ment. Csak néhány maturandus ácsorog a fiúkonviktus elárvult udvarán. Ebédre csönget a napos Butyka Elek, és átballagnak szépen, párosával a konviktusba, ahol özvegy Pánczél Károlyné nagytiszteletű asszony hatalmas kondér zöldpaszuly levessel várja éhes diákjait.
Néhány házzal odébb, a Piarista gimnázium hűs folyosóin breviáriumát olvasgatva sétálgat fel és alá egy szőke hajú, fiatal paptanár. Holnap írásbelire állnak a fiai, huszonötén, katolikus fiúk. Talán értük imádkozik.
A Maria
