A ráfizetés alig száznyolcvan pengőre rúgott, s ha hozzászámítjuk még a Golf Nácinak járó kétszázhúszat is, akkor sem volt olyan sok, hogy ki ne lehetett volna fizetni, ha az egész terem fizető nézőközönséggel telt volna meg…
– Hát kellett ez nekem? – fogta a fejét a lány az első szünetben, mikor a ráfizetést számította és szemét a függöny egyik kicsiny lyukához illesztette. A színésznők ilyen függönybe vágott lyukacskákon át szokták lesni a színház közönségét, és Ilona álmélkodva láthatta, hogy az első szünet után a nézők sorából máris eltávozik az az egynéhány selyemruhás. De Grisa és hívei rendületlenül ülnek a helyükön és ott ül Golf Ignác is, karbatett kézzel, köldöke felé fordult tekintettel, oly némán, mint egy Buddha-szobor. Galgócz ugyan pusmogott neki hátulról, de Náci nem ügyel
