Vágyak és rémálmok
„Láttam tegnap egy párt (…) kéz a kézben. Ez nekünk sosem adatik meg. Örökké titkolóznunk kell. Őrizetlen egy mosolyt sem válthatunk, se gyűrűt. Csak tünékeny, lopott percek jutnak nekünk.”
(Trisztán és Izolda c. film)
Az ágyon ültem és egy pszichothrillert olvastam. Talán azért vonzódtam ezekhez a könyvekhez, mert amíg mások életéért aggódtam, elfeledkezhettem a saját nyomoromról. Mielőtt Curtisszel találkoztam volna, szinte faltam a romantikus könyveket, főleg az olyan klasszikus regényeket, amelyeknek azért volt is mondanivalójuk. Máig emlékszem, milyen izgalmas érzés volt belebújni a szereplők bőrébe, és átélni, amire titokban én is vágytam. Egy őszinte szerelmi történet másodpercek alatt képes volt magába szippantani, mert olyan álomvilágot teremtett, ahol az els
