(Z)űr, amit érzek
„Az a másodperc, amikor igazán szeretünk, életünk egyetlen valóságos pillanata. A többi nem az. A többi boldogtalan varázslat. Őrület. Teli félelemmel és szomjúsággal.”
(Müller Péter)
Miami. Ó, hogy gyűlölöm ezt a helyet. Együtt kelek a nappal, hajamat fésüli a tenger felől érkező meleg szél, és mégis… Másoknak ez a szó maga a paradicsom, számomra viszont egyet jelent a pokollal. Ez volt az a hely, ahol torkom szakadtából üvölthettem volna, akkor sem hallotta volna meg senki. Totális fásultság lett rajtam úrrá. Tammy az iskolában volt, így a magány is csak fokozta a rám telepedő letargiát. Az előző este eseményei a padlóra küldtek. Kikészített a tudat, hogy elélveztem Curtis érintésétől, miközben viszolyogtam még a tudattól is, hogy hozzám ér. De mit tehettem volna, cs
