Az érzelmek útvesztőjében
„Néha a valóság a semmiből kerül mögénk, és csíp a fenekünkbe, és mikor a gát átszakad, csak úszni tudunk. A színlelés világa egy ketrec, és nem gubó, csak egy ideig ámíthatjuk önmagunkat. Fáradtak vagyunk. Félünk. A tagadás nem változtat az igazságon. Előbb vagy utóbb, félre kell tennünk a tagadást, és emelt fővel, villámló szemmel nézni szembe a világgal. Ha az ember folyton csak tagad, a sok apró csepp óceánná dagad. De vajon, hogy védekezzünk a fulladás ellen?”
(Grace klinika c. film)
Erre álmomban sem gondoltam. Az én Stephanie-m, vagyis Ericám, vagy hogy a csodába is hívják, Curtis Hyland szeretője. Hogy a pokolba kerülhette ez el a figyelmem? Meglehetősen felindult állapotban mentem el az autómig. Beültem, és erősebben markoltam a kormányt, mint azt a he
