A mentőápoló, aki elsőként lépett ki a Borsod megyei kisváros egyik panelházának jellegzetes, áporodott szagú, piros ajtós liftjéből, már a folyosóról, a nyitott ajtón át látta Zsoltot. Az albérleti lakásban ugyanis a fürdőszoba ajtaja is tárva-nyitva állt.
Nyugalmasan zajlott a mentők megyei központjában ez a 2016. szeptember 4-i vasárnap, mígnem percekkel ezelőtt, nem sokkal este tíz után befutott a hívás. Egy fiatal nő, Móni tárcsázta a számukat, és feldúlva hadarta a telefonba:
– A párom nagyon rosszul van! A gyomrára panaszkodik, szörnyen fáj neki, az előbb véreset kakilt, most meg egyfolytában reszket, remeg!
– Mióta van rosszul? – kérdezte a diszpécser.
– Hát úgy… – gondolkodott Móni, majd hallani lehetett a kagylóban, ahogy nyugtatgatja a férfit: „Itt vagyok életem, itt vagyok”
