– Tehetségesnek tartottam. Az egyik este vacsora után nem volt kedvem kiülni a teraszra, kértünk a bárban egy italt, és pohárral a kezünkben elsétáltunk Ahmed előtt. Azt gondolhatta, egy másik pincértől rendeltünk, így elesett a szokásos borravalójától. Gertrud szent meggyőződése, hogy csak ezért volt kedves hozzánk. Mondtam neki, hogy most nem ülünk
le, lepacsiztunk, elköszöntem, majd meghallottam, hogy arabul utánunk szólt valamit.
Gondoltam, még poénkodott, de a hangsúlya kissé gunyoros volt. Visszakérdeztem, hogy mit mondott, de nem válaszolt, hiába erősködtem. Hidd el, csak kíváncsi voltam. Még kétszer visszakérdeztem, de nem válaszolt. Már épp elengedtem volna az egészet, amikor egy öltönyös férfi, a kisfőnök hozzánk lépett. Kemény hangon elküldte Ahmedet, nem kellett értenünk, h
