Álmában a trófea olyan nehéz volt, hogy a felemelt ónkarjánál fogva vonszolta a görög orátort a folyosó padlószőnyegén, miközben a nagyapja szobáját kereste, de a valóságban az anyja csak a Topekai Capital-Journal egy példányát vitte a Rolling Hillsbe, a hajtás felett egy fénykép Adamről, karjában a serleggel.
Ő meg az anyja meg a nagyanyja a betonudvaron várakoztak a július végi hőségben. Senki más nem volt kint. Fémasztalnál ültek, nagy, piros ernyő védte őket a naptól, amit meg-megrázott a szél. A betont foltokban rosszul kihelyezett locsolók sötétítették. Nézte, hogy egy utasszállító kondenzcsíkot húz az amúgy felhőtlen égre. Végül az apja kitolta a kis embert az automata ajtón, és leparkolta Adam meg a nagyanyja között. A nagyapja vékony melegítőszerűséget viselt, mint mindig, ez mos
