Doña Alana egyszobás lakásától, amely a 108. utca és az Amsterdam sugárút sarkán volt, és 1942 óta nem változott lényegesen, amikor megérkezett Viequesből, a lakástól, amiben egyedül felnevelt két lányt, a gondosan bevetett ikerágy, amiben a lányok aludtak, még mindig ott volt a gondosan bevetett franciaágy mellett, ami a kisasztal mellett állt a tárcsás telefonnal, az utolsó tárcsás telefon életemben (hogy a lányaim nem is ismerik majd a házi telefont, az a családrendszer szemszögéből hatalmas változás), a lakástól, ami az egyetlen stabil pontnak érződött, ami körül a környék folyton újrarendeződött, onnan sétáltunk Natalia meg én az ikerbabakocsit tolva a szokatlan novemberi melegben a Riverside Drive felé. Igyekeztünk titkolni lányaink előtt szomorúságunkat a dédanyjuk súlyosbodó demenc
