18. fejezet
1540
A király a ligetben ült, amikor Katalin megérkezett a magánkertjébe aznap délután.
– Gyönyörű nap van, Sir – mondta, amikor fölemelkedett a pukedliből, és odament, hogy leüljön Henrik mellé.
Henrik felsóhajtott.
– Ön ünnep a szemnek, Katalin, és számomra a legnagyobb örömöt jelenti, ha láthatom. De bizonyos értelemben belefáradtam az életembe. Nem jól bánnak velem azok, akik tanácsokat adnak.
Katalin megragadta a pillanatot.
– Essex grófra gondol?
A király meglepetten nézett rá.
– Miért mondja ezt, drágám?
– Nos, szóbeszéd járja, Sir. Nem ismételném el önnek; talán semmit sem jelent.
– Nem, folytassa, Katalin. Tudnom kell, mit beszélnek az emberek.
– Azt mondják, hogy lutheránus eretnek, Sir, aki semmilyen jó szolgálatot nem tesz Felségednek. Nem vagyok egészen
