23. fejezet
1541
Feldúlt lelki állapotban sietett vissza a lakosztályába. Nincs joga, hogy így gondoljon Tomra, de nem tudott tenni ellene. Tom annyira kedves, annyira jóképű. Vonzotta, mint mindig. Ha másképp forog a szerencse kereke, most a férje lenne, és ő boldogságban élne. Ám feladta a férfit egy koronáért, és ez sokba került neki. De tényleg nem volt más választása.
Boldognak hitte magát, mint Henrik felesége, és sok tekintetben az is volt. De a király öreg, ő pedig fiatal, az ifjúság pezsgő vére száguld az ereiben – és már megismerte a szenvedélyt. Attól, hogy látta Tomot, hogy beszélt vele, valami feltámadt benne, valami, amit már halottnak hitt.
Hagyd abba! – korholta magát. Nem lehet a tiéd. Felejtsd el, ahogy egyszer már elfelejtetted.
Már nem akart elmenni, hogy megnézze,
