33. fejezet
1542
Az egyik januári reggelen, amikor Katalin kilépett a szobájából, hangokat hallott az ebédlőből, amelynek tárva-nyitva állt az ajtaja.
– Mit mondott?
Ez Isabel hangja volt.
– Azt mondta, hogy Őfelsége a királynét és Lady Rochfordot életfogytiglani börtönbüntetésre akarja ítélni – mondta Edward.
Aztán becsukták az ajtót.
Katalin szíve kihagyott egy ütemet. Ez rossz hír volt, és Jane említését vészjóslónak érezte, ám mégsem ez volt a legrosszabb, amire számított. Ezt el tudja viselni, ha az életét megkímélik; és Henrik később megenyhülhet. Nem hibáztatta őt, amiért most szigorúan bánik vele; rászolgált, Isten a megmondhatója. De, oh, annyira vágyott élni, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy ide lesz bezárva Syonba, hogy soha többé nem ismerheti a szabadságot, a szere
