1541
A harmadik napon korán reggel kopogtak az ajtón, és Isabel lépett be. Ez volt az első alkalom, hogy egyedül voltak Katalin letartóztatása óta.
– Katalin, kelj fel. Épp most értesítettek, hogy Cranmer érsek jön látogatóba.
– Cranmer érsek?
Újra feltámadt benne a remény. Lehetséges, hogy Henrik inkább a házasságuk felbontásán gondolkodik, mint hogy eljárást indítson ellene? Inkább válás, mint halál? Végül is ez talán nem a véget jelenti. Mi másért jönne Cranmer?
Kikelt az ágyból.
– Uh, bűzlök.
– Vegyük le azokat a ruhákat – mondta Isabel, és kibontotta a fűzőket. – Az az alsóruha mehet az áztatóba.
Katalin hamarosan meg lett mosdatva, és fel lett öltöztetve, nedves haja kibontva száradt. Isabel ragaszkodott hozzá, hogy egy állógalléros, visszafogott fekete ruhát és nagyon kevés
