– Halló?
Azonnal tudom, hogy Mabel átveszi az irányítást, mert a nő szeme a kétszeresére kerekedik, és feszült figyelemmel hallgatja. Öt perccel később izzadságcseppek gördülnek végig a tarkómon, miközben behajlított karral nekidőlök a kocsi motorháztetejének, és várom, hogy Pimaszka befejezze a röhögcsélést Mabellel.
– Nem tett ilyet! – mondja gyakorlatilag üvöltve, és ebből tudom, hogy ideje visszavenni a telefont. A kocsiajtóhoz lépek, és megkopogtatom az ablakát.
– Lejárt az idő. Kiszállsz vagy sem?
Felemeli az ujját, és befejezi Mabellel.
– Ühüm… ühüm… igen. Oké, veled is jó volt beszélgetni!
Hátra kell lépnem, amikor – micsoda meglepetés! – a nő kinyitja a kocsiajtót, majd kiszáll, és visszaadja a telefonomat.
Teljes magasságában az államig ér, de rendetlen barna kontya majdne
