– Rendben.
– Felolvasnál nekem a könyvedből?
– Határozottan nem.
– Kérlek!
– Nem.
– SZÉPEN KÉRLEK!
Úgy néz rám a könyve felett, mintha halálra idegesíteném. Mosolygok, és a polc felé fordítom a figyelmemet. Nagy hűhót csapok, hogy megtaláljam a tökéletes könyvet.
– Van legalább valami romantikus könyved? Valami csöpögős és érzelmes.
Nevet.
– Nincs.
– És te nevezed magadat olvasó embernek? Szégyellhetnéd magadat. Csak ezek az unalmas ismeretterjesztő könyveid vannak?
Kihúzok a polcról egy ókori filozófusokról szóló könyvet, tudom, hogy ez segíteni fog, hogy elaludjak.
– Tedd azt vissza! Utálni fogod. Ragadd meg azt a vastagot odalent, majdnem legalul!
– Parancsolgatós.
Úgy teszek, ahogy mondta, és kihúzom azt, amelyik valamiféle fantasynek tűnik. De legalább egy regény. Magamm
