7.
Már elmúlt öt óra, amikor Pap zászlós Vedresen magához ölelte Katinkát. Szenvedélyesen csókolták egymást.
– Meddig maradsz itthon? – kérdezte Katinka, mikor végre levegőhöz jutott.
– Szerdán, negyedikén hajnali ötkor indulok. Ma huszonötödike van, bőven marad időnk mindenre.
– Készítek vacsorát. Mit szeretnél enni?
– Téged. Felfalnálak a lábad ujjától a fejed búbjáig.
– Tényleg, mit szeretnél enni?
– Töltött káposztát.
– Hűha! – Katinka ijedtében a szája elé tette az ujjait, aztán felcsillant a szeme. – Rendben van! Töltött káposztát főzök. Az imént azon gondolkodtam el, hogy van-e itthon savanyú káposzta.
– És van? – A zászlós megdörzsölte borostás állát.
– Persze, hogy van, csak megfeledkeztem róla. Ledarálom a húst, egy óra múlva vacsorázhatunk.
– Nagyon jó, addig én megbo
