Azt tartja a mondás: a tűz vízzé olvasztja a jeget, azután a víz kioltja a tüzet.
A női nemnek megadva az elsőbbséget, először a jégről beszéljünk, mert a Nő valóban jég volt. Tisztességében támadhatatlan, becsületében példaértékű, ám épp ezért… jellegtelen és unalmas. Arisztokrata család leszármazottjaként, mindig magasra tartott fejjel járt–kelt mindenfelé. Volt, aki emiatt gunyorosan azt híresztelte róla, gerincbántalmai vannak, onnét az egyenes hát, a magasba merevített nyak, de a jól értesültek tudták az igazi okot: egyszerűen túl büszke volt a kék vérére, s gondolta, úgy való, hogy kiemelkedjék a tömegből. Nem vegyült a hétköznapi emberek közé, s talán ennek volt betudható az is, hogy harmincéves korára hajadon maradt. Arca nem volt csúnya, de azért kifejezetten szépnek se mondható,
