– Nem egyszer kérdezted már tőlem, vajon milyennek látnak téged az emberek? Hát kezdjük az elején. – Nőnek túl magas vagy és sovány, igazi égimeszelő. Karjaid hosszúak, a csuklód igen csontos. Azt mondják, szúr a könyököd is. A nyakad vékony, a fejed meg olyan tojásforma. Kiugró arccsontod afféle tatáros külsőt kölcsönöz a kinézetednek. Micsoda paradoxon: magas és egyben tatár! Az ajkaid ellenben húsosak, vastagok, mintha örökké a napon lennél, és azt hajtogatnád: pfű de meleg van, pfű de meleg van, és fújnál is hozzá. A szemeid? Hát lehet ezekről a szemekről megfeledkezni? Nagyok, és úgy bámulnak az emberre, mintha be akarnák kebelezni. Én mondom, ijesztő. És az a sok, sűrű szempilla! Csoda, hogy kilátsz alóluk. Az orrodról ne is beszéljünk. Nem csak görbület van rajta, de ráadásul még a
