A FORRADALOM FOGSÁGÁBAN
Dórával összehasonlítva, Zsófi unalmas nő volt. Házasságunk második félidejében már csak unatkoztam mellette. Nemcsak a tyúkjait untam és a naiv, rajongó marxizmusát, hanem egyre inkább mindent, aminek köze volt a személyéhez. A leves, amit főzött, kitűnő volt mindig, csak éppen unalmas. Unalmasan öltözködött és unalmasan szeretkezett, s ha színházba mentünk és én egy idő után unatkozni kezdtem, rádöbbentem, hogy nem az előadás untat, hanem az unalom az ő lényéből árad felém észrevétlenül, de nagyon hathatósan. Minderről talán nem is Zsófi tehetett. Utolérhetetlen Énem egyszer azt mondta:
– Ami igazi ellenségünk nem a halál, amely a hatáskörünkön kívül esik, hanem az idő. Ámbár igaz, az idő annak a következménye, hogy van halál. Vagy éppen fordítva. Idő és halál u
