MI ÉS ŐK
Mosatlan tányérok és csészék gyűrűjében egy celofánzacskóba csomagolt pisztoly feküdt az asztalon, mint valami fagyasztott csirkecomb, amelyet a lakomázok vagy nem bírtak elfogyasztani, vagy halaszthatatlan teendőik az ebéd kellős közepén elszólították őket. Zsibbadt végtagokkal, még mindig egy kicsit kábultan és zúgó fejjel álltam az ebéd maradványai fölött, s bár testem őrizte még az ágy melegét, tudtam, hogy végre az eszméletemnél vagyok, s az emlékezetem is lassan visszatér. Egyedül tartózkodtam egy idegen lakásban, amelyet elhagytak a lakói vagy bérlői. A lakásnak két szép, bár elhanyagolt boltíves szobája volt. A szobákat nem választotta el ajtó, s egy ablak az utcára, egy a hátsó, szűk és elhagyatott udvarra nyílt. Emlékeztem rá, miképpen kerültem ide, arra is, hogy leütöt
