EINSTEIN HARANGJAI
Meleg volt a toronyban, akár egy katlan fenekén vagy egy befőttesüvegben, amelynek bádogfedelét egész délután tűzte a nap. A lépcsőket mind összefosták a galambok, csiszicsuszi, tériszony, mindig csak előrenézni, ami a torony csigalépcsőin azt jelenti, hogy csak föl, ahol még melegebb van. Ez egy inkubátor, mondtam jó hangosan. De Einstein csak nevetett, mi az neki, ő haladt elöl, a fizikusok állóképessége csodálatos, s olyan fürgén kapaszkodott fel a lépcsőkön, mint egy ebadta tizenöt éves kölyök. Mindjárt leesek, sóhajtottam. Tériszonyom van, Einstein! De ő akkor már a harangokat mustrálgatta. Külön-külön megvizsgálta valamennyit, izzadó tenyerét mindannyiszor beletörölte fehér orvos köpenyébe. Előbb a legkisebb harangot kondította meg, így haladt sorjában, a legnagyo
