UJJÉ! ITT A VÉGE!
Hülyeségemről és élhetetlenségemről ekképpen tanúbizonyságot téve, na meg hogy nem voltam hajlandó AKI-ból JÖKI-be esni, úgy éreztem, kötelességem pontot tenni pályafutásom végére, s ideje új életet kezdenem. Az AKI, vagyis most már JÖKI, a saját halottjának tekintett. Legalábbis efféle érzések bujkáltak bennem, amikor egy napon, nem sokkal elhurcoltatásom, kinevezésem, lemondásom és visszahurcoltatásom után, fölkeresett az intézet küldöttsége. Hárman voltak, csupa számomra ismeretlen férfi. Egyforma sötétzöld öltönyben feszítettek, s egyforma bordó csokornyakkendő díszelgett fehér ingükön. Hármas ikreknek is nézhettem volna őket, mert egyformán fiatalok voltak, egyformán nyírták a bajuszukat, de mivel az egyik cirkuszi mutatványosra, a másik törpére, a harmadik pedig az
