1.
Kamaszkorában Schiller Mihály arról ábrándozott, hogy majdan híres költő lesz, a szép szavak mestere, mígnem egy napon rá kellett ébrednie, hogy csúnya világba született, amelyhez a szép szavak sehogyan sem illenek. Mint ahogy Király elvtárs, a városi párttitkár sem vett föl szmokingot, amikor a hatvanadik születésnapjára rendezett banketten azt a sok színes televíziót kapta. S bár Schiller Mihály még innen volt a harmincon, máris úgy emlékezett a közeli múltra, mintha régi, megsárgult fényképek között turkálna. Semmi nosztalgiát nem érzett kamaszkora bolond álmai iránt. Meglehet, azért sem, mert nagyot fordult a világ. Ami fekete-fehér volt azelőtt, mostanra mind kiszínesedett, de ez a színpompás tarkaság inkább lehangolta, mint lelkesítette. Amikor a textilüzemet, ahol segédraktáros
