Miután kellőképpen lecsendesedett bennünk az indulat, és a szemem már nem leopárdfényben égett, feltettem a nagy kérdést Rafaelnek:
– Ez meg mi a franc volt?
– Nem tudtam, hogy a szemed át tud változni – nyögte Rafael. Láthatóan őt is megrázták az események, és már buzgón bocsánatot is kért, de számomra egyelőre ez édeskevésnek bizonyult.
– Új még a dolog – felelt neki Micah.
– Mi van? A kérdésre válaszolj, Rafael! Mi a francnak erőszakoskodtál? Láthattad, hogy fájdalmat okozol.
Nagyon ki voltam akadva, szívem szerint nekimentem volna, legalábbis jó alaposan megrángattam volna, de annyi eszem azért volt, hogy inkább ne érjek hozzá. Mert ha megtaszítom, talán ő is lök rajtam egyet, nem hagyja annyiban, és akkor nekem elgurul a gyógyszer. Mert legszívesebben tényleg nekiestem volna. Düh
