A kardok még mindig ott voltak a kezemben, amikor megálltam mellette. Nem volt rajtam hüvely, amibe elrakhattam volna őket, és amíg hivatalosan is ki nem mondjuk, hogy vége a küzdelemnek, nem szívesen váltam meg volna tőlük. Tisztában voltam vele, hogy azért kell még Hectort életben tartani, hogy legyen esélyünk elkapni Padmát, és akkor egy sokkal nagyobb veszedelemmel is leszámolhatunk, de közben nem tudtam kiverni a fejemből az elképzelést, hogy úgy lenne a helyes, ha végre Hector vére csöpögne az acélomról, és Hector fejét Rafael lábához hajíthatnám. Tessék, itt van az ellenséged. Halott. És még ha meg kell halnod neked is, tudd, hogy ő hullott el előbb. Valahogy így. Ajándéknak nem igazán romantikus, de a túléléshez és a közös indulatok csatornázásához a lehető legtökéletesebb. Vagy ta
