HUSZONNEGYEDIK FEJEZETMiközben Alexander meghúzta a nyereg szíját, meztelenül feküdtem a zakóján, a fűben. A nap még mindig melegen sütött, s lustán heverésztem a fényben. Semmi kedvem nem volt visszamenni, különösen nem azok után, amit átéltünk. Alexander félmeztelen volt, sötét haja kócos a hancúrozástól – úgy nézett ki, mint egy isten, s én élvezettel gyönyörködtem a látványban. Annak ellenére, hogy heves szeretkezésünk utóhatásaként itt-ott sajgott a testem, kellemesen megborzongtam, amikor észrevettem, hogy Alexander slicce nyitva van. Ismét megkívántam őt…
Alex megfordult, a homlokát ráncolta, és lassan elindult felém, mint a párduc, amikor arra készül, hogy becserkéssze áldozatát. Közelebb intettem az ujjammal, s nagyot sóhajtottam, amikor erős karjára támaszkodva elhelyezkedett fö
