– Odakísérem a kisasszonyt az asztalhoz – ajánlotta a férfi.
– A hölgy velem marad.
– De uram…
– A hölgy velem marad – ismételte meg Alexander határozottan. Világossá tette, hogy vitának nincs helye. Megragadta a karom, és a bálterem elülső része felé indultunk. Olyan nagy léptekkel haladt, hogy szinte futólépésben kellett követnem. Vonszolt magával, át a termen.
A családja már összegyűlt, egymás szavába vágva beszélgettek, mintha egyiket sem érdekelte volna, mit mond a másik. Kapkodtam a levegőt, és éreztem, hogy eljött az igazság pillanata. Alexander apja is szmokingban volt, de mégis kitűnt a tömegből. Idős kora ellenére kifejezetten jóképű volt. Éveinek számára mindössze őszülő halántéka utalt. A szeme és a szája körüli ráncok inkább az előnyére váltak. Maga volt a hatalom és a nem
