– Remélem, nem bujdosol el – kérdezte Ancsi, miután a polcot már régen felszerelték, s a nappaliban ültek, és Ancsa egy újsággal legyezgette a homlokát, amelynek a címlapjáról egy, feltehetőleg, élmunkás mosolygott rájuk meg az ötéves tervre. – Hát ez így szokott történni – mondta még nagy bölcsen.
– Te csak tudod.
– Na igen.
– Nincs hozzá egy szavad sem?
– Nincs – ismerte be Ancsa. – Legfeljebb annyi, hogy nem lepett meg. Mondd csak – kérdezte aztán –, hogyan tudtad elvenni azt a nőt?
– Csakugyan, hogyan tudtam?
Ancsa pedig sehogyan sem bírt kifogyni a bölcsességekből, elég volt csak egy pillantást vetnie Pálóczi savanyú ábrázatára, máris szárnyakat kapott.
– Hát igen, a nem túl szép férfiak gátlásai... Ha már lúd, legyen kövér. S ha már nő, legyen lúd.
Pálóczi, amúgy mellékesen é
